Bár a Mars ma egy száraz, poros bolygónak tűnik, vékony légkörrel és zord körülményekkel, egy új kutatás szerint sokkal több a közös benne a Földdel, mint korábban gondoltuk. Az amerikai University of Rochester kutatói nagy felbontású műholdképeken elemzett marsi talajmintázatokat hasonlítottak össze a Föld hideg, hegyvidéki régióiban megfigyelhető hasonló alakzatokkal - és meglepő hasonlóságokat találtak.
A kutatás eredményei az Icarus című tudományos folyóiratban jelentek meg, és új betekintést nyújtanak a Mars klímatörténetébe, valamint abba, milyen körülmények között lehetett élet a vörös bolygón.
A JohnPaul Sleiman PhD-hallgató és Rachel Glade adjunktus vezette kutatócsoport kilenc marsi krátert vizsgált meg, majd összehasonlította ezeket a Föld sarkvidéki és hegyvidéki területein - például az Északi-sarkon vagy a Sziklás-hegységben - megfigyelt ún. szoliflukciós lebenyekkel. Ezek olyan lassan mozgó talajmintázatok, amelyek akkor alakulnak ki, amikor a talaj fagyása és olvadása következtében a felszín lassan lejtő irányba csúszik.
A marsi alakzatok ugyanazt a hullámszerű, geometriájában ismétlődő mintázatot mutatták, mint földi megfelelőik - az egyetlen lényeges különbség, hogy a vörös bolygón ezek átlagosan 2,6-szor magasabbak. Ez a méretkülönbség pontosan megfelel azoknak a fizikai különbségeknek, amelyek a marsi gyengébb gravitációból és eltérő talajszerkezetből adódnak.
A Földön a szoliflukciós mintázatok kialakulását a víz fagyása és olvadása okozza. A kutatók szerint a Marson hasonló ciklusok alakulhattak ki, ám itt a jég elsősorban szublimációval - vagyis folyadékfázis kihagyásával, közvetlenül szilárdból gőzzé alakulva - tűnhetett el.
"Ezek a mintázatok olyan lassú, szemcsés mozgásokat mutatnak, amelyeket a hétköznapi folyadékok - például a falon lecsorgó festék - is produkálnak. A különbség csak a méret és az időskála" - fogalmazott Rachel Glade.
A felfedezés segíthet rekonstruálni a Mars éghajlati múltját, és hozzájárulhat ahhoz, hogy pontosabban azonosítsuk azokat a régiókat, ahol egykor folyékony víz, sőt akár élet is jelen lehetett.
"Ha megértjük, hogyan alakulnak ki ezek a mintázatok, azzal jobban megérthetjük a Mars fagyási-olvadási ciklusait, és hogy mikor és milyen körülmények uralkodtak a bolygón" - tette hozzá Sleiman. "Ez pedig más bolygók felszínének értelmezésében is segíthet, különösen olyan esetekben, ahol az élet lehetősége is felmerül."
A kutatás tehát nemcsak a Mars geológiáját segít jobban megérteni, hanem hozzájárulhat az űrkutatás egyik legizgalmasabb kérdésének - az élet nyomainak - feltárásához is.
