A nemzetközi akkor kapta fel az akvamáció, azaz a vízihamvasztás módszerét, amikor Desmond Tutu Nobel-békedíjas dél-afrikai anglikán egyházi vezető és emberi jogi aktivista, aki a klímaváltozást korunk egyik legnagyobb morális kihívásának nevezte - lúgos hidrolízist, más néven akvamációt kért hamvasztás helyett, mert ez környezetbarát végső elhelyezés teste számára.
A lúgos hidrolízis során az emberi testet egy hosszú, rozsdamentes acél kamrába zárják, amelyen 95 százalék víz és 5 százalék nátrium-hidroxid felmelegített oldata halad keresztül. Alacsony hőmérsékletű lúgos hidrolízis során az oldat hőmérséklete közvetlenül a forráspont alatt van, a folyamat atmoszférikus nyomáson megy végbe, és a test 14-16 óra alatt redukálódik. A folyamat magasabb hőmérsékletű változatában, ahol a keverék 150 Celsius-fok fölé emelkedik, és nagyobb nyomást hoz létre, a test 4-6 óra alatt olvad le. A folyamat feloldja a kötéseket a test szöveteiben, és végül aminosavak, peptidek, sók, cukrok és szappanok steril, folyékony keverékét eredményezi - számolt be a Smithsonian magazin.
Az eljárás után kiengedik a gépből és lehűtik a steril folyadékot, amely minden élő szervezet legalapvetőbb építőköveit tartalmazza: aminosavakat, peptideket, cukrokat és sókat. Ez a folyadék azonban nem tartalmaz DNS-t vagy genetikai anyagot. Szűrés után az emlékkertben szórható szét vagy szokásos sebészeti hulladékként is megsemmisíthető.
A folyadék leeresztése után a csontokat leöblítik és óvatosan eltávolítják az edényből, majd néhány napig hagyjuk őket levegőn száradni. A csontok ilyenkor rendkívül törékenyek. A hagyományos hamvasztáshoz hasonlóan e maradványokat is hamvasztóba helyezik, és a keletkező tiszta fehér hamut visszaszolgáltatják a legközelebbi hozzátartozóknak. A családok ezután a hamvakat a hagyományos módon urnába tehetik, eltemethetik vagy szétszórhatják.
Az alkáli hidrolízis manapság ritka temetési gyakorlat. Alig több mint egy évtizede mutatták be először a nagyközönségnek, de mára azonban az Egyesült Államok 26 államában engedélyezett és szabályozott. Elsősorban Észak-Amerikában alkalmazzák, ahol a legtöbb olyan ember számára ismeretlen, aki elvesztette szeretteit, vagy akit érdekel, hogy mi történhet a testével, amikor meghal. Ennek ellenére az olyan korai alkalmazók, mint Tutu, felhívják a figyelmet a lehetőségeire, és a támogatók azzal érvelnek, hogy már régen esedékesek egyes hagyományos eljárások (balzsamozás, hamvasztás) felváltása környezetbarátabb módszerekkel.
A lúgos hidrolízis egyik vonzereje, hogy felgyorsítja a holttest természetes lebomlását. Az eljárás jól bontja le a kemoterápiás gyógyszereket és bármilyen más gyógyszert, amely a szervezetben volt, sőt a bebalzsamozott holttestek is feloldhatók ezen a módon, mert a balzsamozó vegyszereket is eliminálja. Az amerikaiak becslések szerint évente 800 000 gallon, több mint 3 millió liter formaldehidet temetnek el bebalzsamozott szeretteikkel együtt, ami rettenetesen környezetszennyező.
Európában egyelőre az akvamáció módszerét nem gyakorolják, de a Benelux államokban már évekkel ezelőtt szóba került a bevezetése. A helyzet azonban változik, amit jól mutat, hogy az Európai Unió hivatalos lapjában a minap jelent meg egy döntés egy német temetkezési cég kérelméről, amely védjegyként akarta bejegyeztetni az "aquamation" szót.
