Világszerte megállíthatatlanul nő a mobilalkalmazások iránti kereslet. A Gartner közel 83 milliárdra teszi a 2013-as ingyenes letöltések számát, miközben csupán 9 milliárdra azokét, amikért fizettek a felhasználók. Az idei várható értékek: közel 128 milliárd ingyenes és 11 milliárd fizetős letöltés; a 2017-es becslés: közel 254 milliárd ingyenes és 15 milliárd fizetős letöltés. Már a mostani számok is azt mutatják, hogy bő a kínálat. Kis túlzással elmondható, hogy napjainkban mobilalkalmazásokat fejleszt a fél világ. A feladat jellemzően nem haladja meg az informatikát hallgató, kezdő egyetemisták tudásszintjét, sőt egyre több olyan applikációval is találkozni, amelyet az informatika iránt érdeklődő középiskolások, vagy bármely egyetemi szakon tanulók, esetleg az élet egész más területén dolgozók fejlesztettek. De vajon van-e keresnivalója a mobilalkalmazások piacán egy egyedi szoftver- és alkalmazásfejlesztéssel foglalkozó vállalatnak?
Mi a nyerő a nagyvállalati megrendelőknél?
Dankó Sándor, az ITware ügyvezetője szerint a kérdés többrétű. A kis- és középvállalati kategóriába tartozó, közel 15 éves múltra visszatekintő cég 2008 óta foglalkozik intenzívebben mobilalkalmazásokkal. Több ilyen témájú pályázati projektben vettek részt, amelyek során sok időt és energiát fordítottak a tanulásra. A hat év alatt gyakorlatilag minden technológiát végigjártak, egyaránt készítettek megoldásokat Androidra, iPhone-re és Windows Phone-ra. Egy idő után azonban rá kellett ébredniük, hogy az egyedi mobilalkalmazás-fejlesztés nem illeszkedik szervesen a cég üzleti modelljébe. Lassan minden diák appokat fejleszt, így termékeiket csak rendkívül nyomott áron tudnák értékesíteni a piacon.
Levonták a tanulságokat, és a nagyvállalati alkalmazások felé fordultak. Pontosabban egy olyan eszközt dolgoztak ki, amellyel több platformra, egyszerűen, úgynevezett drag and drop módszerrel lehet fejleszteni. Ezzel az eszközzel sokkal hatékonyabban lehet dolgozni, mintha minden platformra külön-külön csinálná meg valaki az alkalmazást. „Új fejlesztőeszközünk birtokában megcéloztuk a nagyvállalati piacot, és szép eredményeink vannak. Egy német megrendelőnek például Windows-alapú tabletre CRM-klienst fejlesztettünk. Itthon is voltak nagyobb projektjeink. Összességében azonban nem úgy indult be ez a terület, ahogy vártuk. Egyelőre legalábbis.
Az is elképzelhető persze, hogy a nagyvállalatoknál nem ez a technológia lesz a nyerő. Egyes szervezeteknél például vannak ugyan mobilappok, de fő feladatuk, hogy meghívják a webet. Az ilyen esetekben tehát alapvetően mobil webhasználatról van szó. Kezdettől fogva úgy látom, hogy nagyvállalati körben ez a helyes választás, hiszen így nem kell érzékeny alkalmazásokat installálni a mobileszközökre. Hasonló utat járunk most be a mobilvilágban, mint korábban a PC-knél. Ez utóbbiaknál is eljutottunk a webes alkalmazásokig, és ezzel elkerülhettük a kliensek telepítését. A mobiloknál sem lehet ezt a tanulási kört átugrani. Most az applikáció a nagy divat, de a nagyvállalati környezetben komoly alternatíva lehet a mobilweb” – mutat rá Dankó Sándor.
Külföldi terjeszkedés kis lépésekben
Az megszokott a hazai kis- és középvállalkozások körében, hogy több lábon állnak, a külföldi piaci nyitás azonban – egyelőre legalábbis – nem általános. Noha jelenleg az ITware 550 millió forint éves árbevételének csupán 10 százaléka származik exportból, az irány egyértelmű. A cég évek óta stabil résztvevője külföldi kiállításoknak, konferenciáknak, köztük a barcelonai Mobile World Congressnek. Részben ennek, részben szerencséjének köszönheti, hogy m2m-megoldásával jelen van a japán piacon.
Első japán megrendelőjük Thaiföldön dolgoztatott, de elégedetlen volt a fejlesztések eredményével. Ekkor határozta el, hogy feltérképezi a világot, és olyan országokat keres, ahol bizonyítottan sok a „jó agy”. Így bukkant Magyarországra, ahol az egy főre jutó Nobel-díjasok magas száma keltette fel az érdeklődését. Elment a magyar nagykövetségre, és szoftvercégek iránt érdeklődött. Kapott egy brosúrát, amelyben sok hazai cég mutatkozott be. Kiválasztott közülük nyolcat, majd eljött Budapestre, és végigjárta őket. Az ITware a rövidlistán volt, majd ő lett a befutó. Dankó Sándor ezt részben saját maguknak, részben a szerencsének tulajdonítja. A második japán megrendelőjüket az első közvetítésével szerezték. Itt tehát már az elvégzett munka, illetve partnerük jó véleménye is belejátszott az üzletbe.
A japán piacra egy automatizált, machine-to-machine (m2m) kommunikációra épülő mérésadatgyűjtő rendszert fejlesztettek, amelynek fő szolgáltatása a különböző típusú és eltérő térbeli elhelyezkedésű mérőeszközök, szenzorok által gyűjtött adatok tárolása és megjelenítése felhőalapú szolgáltatással. A Kojimori – többek között – a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és a turizmusban működik; mér és továbbít például hőmérséklet, pára- és oxigéntartalom-adatokat. A különféle szenzorok által érzékelt értékeket összegyűjti, rendszerezi, illetve a kívánt formában elérhetővé teszi az egyes ügyfelek, felhasználók számára, költséghatékony és megbízható módon. Eddig japán partnerük mintegy 200 rendszert helyezett üzembe.
A japán kapcsolat kiterjesztése folyamatban van. Készítettek például olyan pilotalkalmazást, amely radaros szenzorok segítségével élettani paramétereket (pulzust, légzésszámot) mér. Az elképzelések szerint a szenzorok adatait – egy mobilalkalmazás, valamint m2m-kommunikáció segítségével – lehetne továbbítani, például kórházakban, a kórtermekből a nővérek pultjához, a betegeket felügyelő központokba.
„A korábban említett német projekt megrendelőjével Barcelonában találkoztunk, az tehát egyértelműen a kiállításon való részvétel eredménye. Ezen kívül indultunk európai uniós k+f pályázatokon. Abban, hogy egyáltalán bekerülhettünk a nemzetközi konzorciumba, nagy szerepe volt folyamatos barcelonai jelenlétünknek, illetve a rólunk kialakult képnek. Májusban egyébként kint voltunk Tokióban az IT Weeken. Továbbra is Japán az elsődleges külföldi célpiacunk, és feltett szándékunk üzleteink továbbfejlesztése. Szép fokozatosan, de módszeresen haladunk, emberi és anyagi erőforrásainkat koncentráljuk. A japán és az európai vonal felfutása után tudunk majd továbblépni” – hangsúlyozza Dankó Sándor.
Gyakorlati képzés kell
A hazai vállalatoknál általánosan felmerülő probléma az informatikushiány, az ITware-t is érinti. Jelenlegi létszámukat szívesen bővítenék, azonban nem találnak megfelelő számú, megfelelő tudású szakembert. Tapasztalataik szerint nehéz a nagyvállatokkal, a multikkal felvenni a versenyt, ráadásul a jók közül sokan külföldre mennek. További problémának tekintik, hogy az egyetemekről kikerülő fiataloknak túlságosan elméleti a tudásuk.
„Teljes tévedés, hogy az egyetemeken elég a jó elméleti alapokat lefektetni, és a konkrétumokat ráérnek a fiatalok megtanulni a munkahelyeken. Az Egyesült Államokban főként, de Nyugat-Európában is sokkal gyakorlatorientáltabb a képzés, mint Magyarországon. Már a munkaerőpiacra való belépéskor szükség van gyakorlati ismeretekre, ez nem veszélyezteti a továbblépést. Ebben a szakmában úgyis csak az tud előrejutni, aki folyamatosan tanul. Már egy ideje gondolkozom rajta, hogy IT-iskolát kellene indítani. Biztosan hatalmas igény volna rá, ha olyan ismereteket adnánk a fiataloknak, amelyek egyrészt azonnal hasznosíthatók, másrészt az egyetemeken nem szerezhetők meg. Véleményem szerint durván 4 hónap alatt meg lehetne tanítani az alapdolgokat, amelyekkel a fiatalok már hasznos informatikai munkát végezhetnének. Ennyi idő alatt az is kiderülne, hogy az illető alkalmas-e a szoftverfejlesztésre és önmaga továbbképzésére, vagy sem. Ha nagy számban kerülnének ezek a fiatalok a munkaerőpiacra, az sokban enyhítené az informatikushiányt” – fogalmaz Dankó Sándor.
