Izland történelmi lépést tett a múlt héten: a kormány hivatalosan nemzetbiztonsági fenyegetésnek minősítette az Atlanti-óceán egyik legfontosabb áramlási rendszerének, az AMOC-nak a lehetséges összeomlását. A döntést a Reutersnek nyilatkozó klímaügyi miniszter, Jóhann Páll Jóhannsson jelentette be, hangsúlyozva, hogy először fordul elő, hogy egy klímakockázatot "egzisztenciális fenyegetésként" terjesztenek a Nemzetbiztonsági Tanács elé. A hatóságok megkezdték a vészhelyzeti forgatókönyvek kidolgozását, amelyek az energiaellátástól és élelmiszerbiztonságtól az infrastruktúrán át egészen a nemzetközi közlekedésig minden területet lefednek.
Az Atlanti Meridionális Áramlási Rendszer - vagyis az AMOC - alapvetően határozza meg az északi félteke éghajlatát. A rendszer feladata, hogy meleg vizet szállítson az Egyenlítőtől észak felé, majd lehűlt, sűrűbb víztömegeket juttasson vissza délre. Ennek köszönhetően Európa - különösen Nyugat-Európa - telei sokkal enyhébbek, mint amit földrajzi elhelyezkedésük indokolna. A globális felmelegedés azonban egyre gyorsabban olvasztja az arktiszi jégtakarót, különösen Grönland térségében, amely hatalmas mennyiségű hideg, édes vizet juttat az óceánba. Ez a beáramlás képes felborítani a só- és hőháztartást, amely az áramlási rendszer működésének alapfeltétele.
A tudósok évek óta figyelmeztetnek arra, hogy ha az AMOC jelentősen gyengül vagy összeomlik, az Európában éles lehűlést okozhat. A kutatók egy "mini jégkorszak" lehetőségét sem zárják ki, amelyben a téli hőmérsékletek drámai mértékben süllyednének, és szokatlanul hosszan tartó havazás és jég boríthatná be a kontinens nagy részét. A rendszer az elmúlt tízezer évben már legalább egyszer összeomlott: közvetlenül az utolsó jégkorszak előtt, mintegy 12 ezer évvel ezelőtt. A jelenlegi olvadási ütem aggodalomra ad okot, hiszen az éghajlati fordulópontok/átbillenési pontok - úgynevezett tipping pointok - sokkal közelebb lehetnek, mint azt korábban feltételezték.
Az AMOC összeomlása azonban nem csupán Európa klímáját forgathatná fel. Globális hatásai beláthatatlanok lennének: instabillá válhatnának azok a csapadékrendszerek, amelyek Afrika, India és Dél-Amerika mezőgazdaságát tartják fenn, sőt felgyorsíthatná az antarktiszi jég olvadását is. A klímakutatás egyik legsúlyosabb fenyegetése tehát egy olyan láncreakciót indíthat el, amely bolygónk éghajlati és társadalmi stabilitását is megrendíti.
A veszély súlyát jelzi, hogy az Északi Tanács miniszterei már külön forrásokat is rendeltek a vizsgálatokhoz. A legutóbbi Nordic Tipping Week során több mint hatvan szakértő vizsgálta, milyen társadalmi és környezeti következményekkel járna az áramlás összeomlása, és milyen lépésekre lenne szükség a felkészüléshez. Bár sok kutató továbbra is úgy véli, a század folyamán nem valószínű a hirtelen összeomlás, mások szerint - ha a globális hőmérséklet-emelkedés nem lassul - a fordulópont sokkal hamarabb bekövetkezhet.
Jóhannsson miniszter világossá tette, hogy Izland nem várhat a "végleges, hosszú távú tudományos bizonyosságra". Az ország célja, hogy időben megerősítse ellenálló képességét az éghajlat által okozott rendszerszintű kockázatokkal szemben.
